Cselló: részei, hogyan szól és hogyan játssz rajta
A cselló a hegedűcsalád mély, meleg hangja. Ülve játszol rajta, a hangszer a padlón áll a térdeid között. Nagy teste és hosszú húrjai mély, zengő hangot adnak neki.
Ebben a leckében
Ismerd meg a csellót
A hegedűcsaládnak négy tagja van: a hegedű, a brácsa, a cselló és a nagybőgő. A cselló nagyobb a brácsánál és kisebb a nagybőgőnél. Hasonlít a hegedűre, de a méretéhez képest mélyebb a kávája és rövidebb a nyaka.
Teljes neve violoncello, olasz szó, jelentése „kis violone”. A violone a 17. és 18. században gyakori hangszer volt, amelyből később a mai nagybőgő lett. A cselló egyszerűen a rövid név (magyarul gordonkának is hívják).
A négy húr hangolása C, G, D, A, a középső C alatt két oktávval kezdve. Ez egy oktávval mélyebb, mint a brácsa. A vonóskarban a cselló a tenor szólamot játssza, egy zenekarban általában 8–12 cselló van, és két játékos osztozik egy kottaállványon.
- Család
- Húros hangszer (hegedűcsalád)
- Típus
- Vonós hangszer; pengetve is megszólaltatható
- Húrok
- C2, G2, D3, A3 (egymástól tiszta kvintnyire)
- Legmélyebb hang
- C2 (üres C húr, körülbelül 65 Hz)
- Hangterjedelem
- C2-től A5-ig (flageolettel A7-ig)
- Kulcs
- Főleg basszuskulcs; a nagyon széles terjedelem miatt tenorkulcsot és violinkulcsot is használnak
- Transzponálás
- Nem transzponál (úgy szól, ahogy írják)
- Méret
- Test körülbelül 75 cm (a források 70–76 cm-t mérnek); teljes hossza körülbelül 120–125 cm
- Vonóhossz
- 71–73 cm
A cselló részei
A cselló főleg kétféle fából készül. A tető lucfenyő (vagy fenyő); a hát, a káva, a nyak, a kulcsszekrény és a csiga juhar. A fogólap ébenfa, a húrláb juhar. Ma szénszálas csellók is vannak.
A legfontosabb részek közül néhány a test belsejében rejtőzik. Csak az f-lyukakon át pillanthatod meg őket.
Néhány rész a hangszer belsejében vagy hátoldalán van, ahol a rajz nem tudja megmutatni; a számuk nagyjából azt jelzi, hol vannak.

- 1Csiga scroll
A legfelső, csigavonalba faragott favég, juharból.
- 2Kulcsszekrény és kulcsok pegbox
Itt tekerednek a húrok a kulcsokra; egy kulcs elfordításával feszesebbé vagy lazábbá teszed a húrt.
- 3Nyak neck
A hosszú fogórész, amelyen a bal kezed mozog.
- 4Fogólap fingerboard
Sima ébenfa lap, bundok nélkül; erre nyomod le a húrokat, hogy megváltoztasd a hangmagasságot.
- 5Tető és f-lyukak top / f-holes
A domború lucfenyő tető; a két f-lyuk közötti rész rezeg a legkönnyebben.
- 6Húrláb bridge
Fent tartja a húrokat, és átadja a rezgésüket a testnek. Csak a húrok nyomása tartja a helyén, nincs odaragasztva, és az íve miatt a vonó egyszerre egy húron tud játszani.
- 7Húrtartó és finomhangolók tailpiece
Tartja a húrok végét; a kis finomhangolókkal apró hangolási változtatásokat lehet tenni.
- 8Lélek sound post
Kis fapálcika a belsejében, amelyet a súrlódás tart, nem ragasztó. Alátámasztja a tetőt, és összeköti a tető és a hát rezgését.
- 9Basszusgerenda bass bar
Keskeny faléc a tető alsó oldalán, a húrláb mély húrok felőli lábának oldalán; a rezgést a tető nagy felületén szétteríti.
- 10Tüske endpin
Az alján lévő fém tüske, amely a padlón támaszkodik. Egy rögzítőcsavar tartja a helyén, a hegyén gumitalp is lehet.
Hogyan születik a hang?
A vonó egy pálca, amelyre lószőrt feszítettek. A gyanta miatt a szőr megfogja a húrt, magával húzza, aztán visszacsúszni hagyja, újra meg újra. Olyan ez, mint amikor egy radírt erősen végighúzol a padon: tapad, ugrik, tapad, ugrik. Egy „tapad és csúszik” kör pontosan annyi ideig tart, mint a húr egy rezgése.
A titok a gyanta. Miatta a szőr erősen kapaszkodik, amíg tapad, de nagyon könnyen csúszik, amint megcsúszik. Ha a megfogás és a csúszás ugyanolyan érzés lenne, mint egy gyanta nélküli vonónál, a húr csak sóhajtana, nem énekelne.
Vonás közben a húr mindig két egyenes szakaszból áll, köztük egy éles töréssel. A törés ide-oda száguld a húr mentén, mint egy dróton csúszó gyöngy. Ez a forma a hangnak felhangok egész sorát adja, az alaphang 2-, 3-, 4- és többszörösén, és ettől gazdag a hang.
A gyorsabb vonó szélesebb kilengésre készteti a húrt, így a hang erősebb. Ha jobban rányomod, több magas felhang jelenik meg, és a hang fényesebb lesz. A húrláb közelében egy kicsit több nyomás kell, és a még működő nyomás tartománya szűkebb lesz, mint amikor egyre keskenyebb ösvényen jársz.
A húr magában túl vékony ahhoz, hogy sok levegőt mozgasson, ezért szinte néma. A húrláb a rezgés egy részét átadja a fa tetőnek, ahogy a hangvilla is hangosabban szól, ha a nyelét az asztalhoz érinted. A lélek és a basszusgerenda szétteríti a mozgást az egész testben, és a doboz belsejében lévő levegő is rezonál. Az egész hegedűcsaládban így működik.
Néha egy hang nagyon közel esik magának a testnek a fő rezgéséhez. A kettő harcol egymással, a hang hullámzik és dadog; ezt a hangot egyesek farkasüvöltéshez hasonlítják, ezért farkashangnak hívják. Sok csellónak van ilyen valahol E és F♯ (Fisz) között, gyakran a C húron hallható a legjobban. Egy kis súly, az úgynevezett farkashang-szűrő megnyugtathatja, de az egész csellót is kicsit tompábbá teheti.
Próbáld ki: nyomd egy ceruza radírvégét az asztalra, és lassan told előre. Érzed, ahogy tapad, ugrik, tapad, ugrik? Ugyanezt csinálja a vonószőr a húrral, másodpercenként több tucatszor, akár több százszor.
Hogyan játssz rajta?
Ülj a szék elejére, mindkét talpad a padlón legyen; a bal lábad lehet kicsit előrébb. Húzd ki a tüskét annyira, hogy a cselló széle a térdeid belső oldalának támaszkodjon, a cselló teteje pedig a mellkasod közepéhez érjen. A C húr kulcsa a bal füled közelében van. A tüske és a két lábad háromszöget alkot a padlón.
Lazán fogd a vonót. A behajlított hüvelykujjad a kápa és a fogórész közötti kis résbe kerül; a kisujjad és a gyűrűsujjad a kápán pihen, a középső ujjad hozzáérhet a fémgyűrűhöz, a mutatóujjad pedig könnyedén fekszik a pálcán. A legfontosabb: a hüvelykujj legyen laza és behajlított.
A bal kezed C alakot formál, mintha egy üdítősdobozt fognál. A hüvelykujj a második ujj mögött van, és keresztben mutat a nyakon, nem a nyak mentén. A könyököd legyen fent, de lazán, a csuklód pedig egy vonalban a karoddal. Ha lenyomsz egy ujjat, a húr rezgő része rövidebb lesz, ezért a hang feljebb megy.
A nagyon magas hangokhoz a bal kezed a húrláb felé mozdul, a magas fekvésekbe (a fekvés az, ahol a kezed a nyakon van). 1740 körül a csellisták „felfedezték”, hogy a hüvelykujj is lenyomhatja a húrokat. Ez a hüvelykujjfekvés teszi lehetővé, hogy a bal kéz elérje a magas fekvéseket, főleg az A húron.
Hangosabb játékhoz a vonó sebességét és nyomását együtt használod. Az elválasztott hangokat játszhatod a húron, ami erős, de fárasztó és nehezebb együtt tartani, vagy a húrról felpattanó vonóval, ami jobban zeng. Ha ringatod a bal ujjadat, vagyis vibratót játszol, a felhangok erősödnek és halkulnak, így a hang élőbbnek szól. A Philharmonia Orchestra szerint a széles vibrato kihozza a cselló mély hangját, és tökéletes a szomorú, vágyakozó hangulathoz.
Ha egy húrt nagyon könnyedén, pontosan a felénél érintesz meg, lenyomás nélkül, flageolettet kapsz: egy tiszta, magas hangot, egy oktávval az üres húr fölött. Ha a negyedénél érinted meg, két oktávval magasabb hangot kapsz.
A zeneszerzők különleges hangokat is kérnek. A col legno azt jelenti, hogy a vonó fa pálcájával ütögeted a húrt, ami úgy szól, mint egy kis kalapács. A sul ponticello azt jelenti, hogy a húrláb közelében vonsz, fényesebb, de üveges, vékony hangért; a sul tasto azt, hogy a fogólap fölött vonsz, gyengébb, lágyabb hangért. A Bartók-pizzicatónál felfelé húzod a húrt, hogy hangos csattanással csapódjon vissza a fogólapra; ütőhangszeres hatásként használják.
- Húzd a vonót egyenletes sebességgel a húron. Hosszú hangot hallasz, amely addig tart, amíg a vonó mozog.
- Vonó helyett ujjal pengesd meg a húrt. A hang pattanással indul, és magától elhal.
- Az üres A húr hangja A3. Ha egy ujj lenyomja ugyanezt a húrt, a cselló eléri az A4-et, egy oktávval feljebb.
- A mély húrok vastagabban és sötétebben szólnak. A zeneszerzők sul C-t vagy sul G-t írnak, ha azt kérik, hogy maradj rajtuk.
Hangterjedelem és kottaírás
A legmélyebb hang az üres C húr, a C2, körülbelül 65 Hz. A fölötte lévő húrok mindegyike egy tiszta kvinttel magasabb: G2, D3 és A3. A magasabb hangokat úgy játsszák, hogy feljebb nyomják le a húrokat a fogólapon. A cselló hangterjedelme C2-től A5-ig tart, flageolettel elérheti az A7-et.
Minden húrnak megvan a maga szakasza: a C húron körülbelül C2-től F3-ig, a G húron G2-től C4-ig, a D húron D3-tól G4-ig, az A húron A3-tól A5-ig.
A cselló nem transzponál: a leírt hang az, amit hallasz. A kottáját főleg basszuskulcsban írják, de a nagyon széles terjedelem miatt a magasabb részekhez tenorkulcsot, a nagyon magasakhoz violinkulcsot használnak. A játékosok nem szeretik, ha túl gyakran kell kulcsot váltani.
Vigyázz egy régi szokással. Néhány régebbi kotta a cselló magas hangjait violinkulcsban egy oktávval magasabbra írta, mint ahogy valójában szólnak. Ma erre a tartományra inkább tenorkulcsot használnak.
Hallgasd meg
- Minden lépés egy tiszta kvintet ugrik felfelé. Figyeld meg, ahogy felfelé haladva a hang egyre világosabb lesz.
- Figyeld meg a vastag, sötét zümmögést: ez a legmélyebb hang, amelyet a cselló üres húron játszani tud.
- Ugyanaz a hang kétféleképpen: a vonóval játszott egyenletesen kitart, a pengetett pattan és elhal.
- Egy üres húr, aztán egy lenyomott hang egy oktávval feljebb. Hallod, hogy ugyanaz a betűnevük?
Történet és rokonok
Az első csellók a 16. században jelentek meg. Gyakran öt húrjuk volt, és főleg az együttesek basszusszólamát erősítették. Az itáliai Cremonában Andrea Amati hangszerkészítő határozta meg a hegedűcsalád stílusát és építési módszereit.
Az egyik nagyon régi cselló, a „King” („Király”), ritka fennmaradt darab a 16. század közepéről. Valószínűleg még IX. Károly francia király 1561 körül adott királyi megrendelése előtt készült, és később festették meg. Eredetileg nagyobb basszushangszer volt, később vágták le a mai cselló méretére. Ma a dél-dakotai National Music Museumban van.
A korai csellók nagyok voltak: a legkorábbiak teste körülbelül 80 cm hosszú volt, nagyobb a mai szabványnál, és az 1700 előttről ismert körülbelül 25 cselló mind nagy. 1660 körül feltalálták a fémdróttal font húrokat, és Bolognában az ilyen húrok segíthették a csellót: egy rövidebb húr is lehetett elég feszes, és gyorsan megszólalt. Stradivari 1700-ban elhatározta, hogy kisebb csellókat készít, és körülbelül 1707-től a ma forma B-nek nevezett modellt használta.
A 17. században a cselló és a csembaló lett a basso continuo, vagyis a zene alatti basszusszólam szokásos párosa. A 17. és 18. században a cselló szólóhangszerként felváltotta a basszus viola da gambát, és Haydn, Mozart és a későbbi zeneszerzők egyre több feladatot adtak neki.
A cselló híres művei közé tartozik Bach hat szólószvitje, Beethoven öt csellószonátája, Lalo, Dvořák, Saint-Saëns, Elgar és Barber versenyműve, Kodály és Debussy szonátája, valamint Villa-Lobos Bachianas Brasileiras című műve nyolc csellóra és szopránra. Pablo Casals, Msztyiszlav Rosztropovics és Yo-Yo Ma a legismertebb csellisták közé tartozik.
A húrok is változtak. Az acélhúrok egyre jobban terjedtek, főleg a csellón. Az 1950-es évekre a legtöbb fiatal amerikai csellótanuló két acél- és két ezüsttel font bélhúrt használt; később a legtöbb játékos lemondott a bélhúrról, csak kevesen tartották meg a font bélhúrt az alsó három húron. Egy közeli rokon, a 16–18. századi tenorhegedű mérete a brácsa és a cselló közé esett.
- 16. századMegjelennek az első csellók, gyakran öt húrral, a basszus támogatására.
- Kb. 1505–1577A cremonai Andrea Amati élete; ő határozta meg a hegedűcsalád stílusát.
- 16. század közepeElkészül a „King” cselló, eredetileg nagyobb basszushangszerként.
- 1660 körülFeltalálják a fémmel font húrokat.
- 17. századA cselló és a csembaló a continuo szokásos párosa lesz.
- 1700Stradivari elhatározza, hogy kisebbre készíti a csellót.
- 1707 körülStradivari elkezdi használni a forma B modellt.
- 1740 körülA csellisták felfedezik, hogy a hüvelykujj is lenyomhatja a húrokat; így megnyílik a hüvelykujjfekvés.
- 1950-es évekA legtöbb fiatal amerikai csellótanuló két acél- és két ezüsttel font bélhúrt használ.
Első lépések és ápolás
Játék előtt gyantázd be egyenletesen a vonószőrt a teljes hosszában. Ha végeztél, mindig lazítsd meg a szőrt, mielőtt a vonó visszakerül a tokba.
A Yamaha kézikönyve szerint a csellót a gyárból való kiszállítás előtt beállítják, és ha úgy érzed, hogy további beállítás kell, vidd el a kereskedődhöz, mert egyes beállításokhoz szakértelem kell. Ne próbáld magad átalakítani.
- Tartsd távol a csellót a közvetlen napfénytől, a nagyon meleg vagy hideg helyektől, a magas vagy alacsony páratartalomtól, a portól és az erős rázkódástól. Főleg a hirtelen hőmérséklet-változás okozhat komoly kárt, ezért ne hagyd sokáig autóban.
- Puha, száraz kendővel töröld át, és ne permetezz rovarirtót a közelében.
- Egyszerre csak egy húrt cserélj. Ha mind a négy lekerül, a húrláb eldőlhet, és a húrtartó meglazulhat.
- Hangolás vagy húrcsere közben ellenőrizd a húrlábat: a két f-lyuk bevágásai között áll, a húrtartó felőli oldala derékszögben áll a tetőhöz, és minden húr a saját vájatában fekszik.
- A tüske hegyes, ezért óvatosan bánj vele, és húzd meg erősen a tüske rögzítőcsavarját, hogy a cselló ne essen el játék közben.
- Hangolás vagy húrcsere közben tartsd távol az arcodat a csellótól; egy hirtelen elszakadó húr megsértheti a szemedet vagy az arcodat. Ne lazítsd túl és ne húzd túl a finomhangolókat, mert megsértheted a csellót, vagy játék közben zörgő hangok jelenhetnek meg.
- Cello | Britannica
- Violin | Britannica
- Wolf tone | Britannica
- Bows and strings (UNSW Music Acoustics)
- How does a violin work? (UNSW Music Acoustics)
- Strings, standing waves and harmonics (UNSW Music Acoustics)
- The Cello (HyperPhysics)
- KSU Masterclass: High School Orchestra, Violin and Cello
- Yamaha Viola / Cello Owner's Manual
- Cello (Philharmonia Orchestra)
- The Amati Family (The Met)
- The King Is in the Details (The Met)
- Museo del Violino, Cremona (Google Arts & Culture)
- The Strad: history of strings (Temple University PDF)
- Prout, The Orchestra, Vol. 1, Chapter IV (Timbre and Orchestration Resource)
- Cello (Vienna Symphonic Library)
Zongorahang: Salamander Grand Piano, Alexander Holm (CC BY 3.0).