Fuvola: részei, hogyan szól és hogyan játssz rajta

Ismerd meg a fuvolát

A fuvola fafúvós hangszer. A mai fuvolák többsége fémből készül, de a család a nevét arról kapta, hogyan szól, nem arról, miből van: egy csőben lévő légoszlop rezeg.

A Hornbostel–Sachs-rendszerben (amely a világ összes hangszerét számokkal rendszerezi) a fuvola jele 421.121.12: nyitott, oldalt fújt, ujjlyukas fuvola. Az első 4-es az aerofont jelenti (a hangot a levegő adja); a következő lépések leszűkítik a peremre fújt hangszerekre, majd az oldalt fújt fuvolákra.

A leggyakoribb fuvola a C-hangolású koncertfuvola. Körülbelül 67–68 cm hosszú, a cső belseje pedig körülbelül 19 mm széles. A családjába tartozik a piccolo (egy oktávval magasabb), a G-hangolású altfuvola (egy tiszta kvarttal mélyebb) és a basszusfuvola (egy oktávval mélyebb). Az altfuvola körülbelül három oktávot játszik, G3-tól G6-ig. A basszusfuvola csöve körülbelül 130 cm hosszú. A még nagyobb kontrabasszus-fuvolák még mélyebben szólnak.

Család

Fafúvós (fuvolacsalád)

Besorolás

Aerofon; oldalt fújt fuvola (Hornbostel–Sachs 421.121.12)

Hangzó terjedelem

C4-től körülbelül C7-ig (H-lábbal B3-ig, magyarul H3)

Kulcs

Violinkulcs

Transzponálás

Nem transzponáló (úgy szól, ahogy írják)

Szokásos méret

Körülbelül 67–68 cm hosszú, furata körülbelül 19 mm

A fuvola részei

A fuvola három részre szedhető szét: a fejrészre, a középrészre és a lábrészre. Összerakáskor a csöveket fogd, és úgy csúsztasd egymásba őket. Soha ne a billentyűket markold meg.

Kétféle billentyű van. A zárt billentyűk (a „német” stílus) lapos csészéjűek, könnyű őket légmentesen lezárni, és általában eltolt G-billentyűvel készülnek, amely kicsit kiáll, hogy kézre essen a bal gyűrűsujjnak. A nyitott (gyűrűs) billentyűk (a „francia” stílus) közepén lyuk van, mint egy amerikai fánknak (donutnak). Lefedésükhöz ügyesség kell, de az ujjbegyed érzi a levegő rezgését, és csúszhatsz a hangok között.

Egyik fajta sem egyszerűen jobb. Mindkettőnek megvannak az erősségei. A fuvolák anyaga is különböző lehet. Egy ezüst színű fuvola lehet ezüstözött, alpakka vagy sterlingezüst (92,5% ezüst). Vannak 9, 14 és 18 karátos arany fuvolák, platinafuvolák, és grenadilla fából készült fafuvolák; ez a fa olyan nehéz, hogy elsüllyed a vízben. Egy 14 karátos arany fuvola körülbelül 500 g, egy sterlingezüst körülbelül 440 g. A piccolók általában grenadillából vagy kompozit anyagból készülnek; a fém piccolo a legritkább.

Néhány rész a hangszer belsejében vagy hátoldalán van, ahol a rajz nem tudja megmutatni; a számuk nagyjából azt jelzi, hol vannak.

12345678

1. 1
   Korona (fejcsavar) crown

   A fejrész zárt végén lévő kupak. Ne nyúlj hozzá: ha elforgatod, elmozdulhat a belső reflektor.

2. 2
   Parafa dugó és reflektor cork & reflector

   Az ajaklyuk mellett rejtőzik, 17 mm-re a közepétől. Tisztán tartja az oktávokat, főleg a harmadik oktávot.

3. 3
   Fejrész head joint

   Az a rész, ahol a hang születik. A korona felé kissé szűkül, nem tökéletes henger.

4. 4
   Ajaklyuk és ajaklemez embouchure hole

   Az alsó ajkad a lyuk alsó harmadát takarja, a levegő pedig a túlsó peremnek ütközik. A lyuk kivágásának formája megváltoztatja, milyen érzés játszani a fuvolán.

5. 5
   Középrész body

   A középső darab, rajta van a hanglyukak és a billentyűk többsége.

6. 6
   Billentyűzet (Boehm-rendszer) keys

   Az összekapcsolt billentyűk révén egy ujj több lyukat is lezárhat. Az osztott E-mechanika (split E) megkönnyíti a magas E megszólaltatását.

7. 7
   Hanglyukak és párnák tone holes & pads

   Minden újabb nyitott lyuk egy félhanggal emeli a hangot. A párnák légmentesen zárják a lyukakat, és játék után ki kell szárítani őket.

8. 8
   Lábrész foot joint

   Az utolsó darab, a legmélyebb hangok billentyűivel. A C-láb C4-ig megy le; a H-láb (angolul B footjoint) hozzáadja a B3-at (magyarul H3).

Honnan jön a hang?

Ha egy üres üveg szája fölött átfújsz, hang szól, és a fuvola ugyanígy működik. A légsugarad az ajaklyuk túlsó peremének ütközik. A csőben rezgő levegő kitolja ezt a légsugarat a lyukból, aztán visszahúzza, újra meg újra, mint egy szélben lobogó zászló.

A fuvola úgy működik, mint a furulya. A különbség az, hogy a furulyában egy rögzített csatorna irányítja helyetted a levegőt, a fuvolán viszont az ajkaid formálják és irányítják. Mivel nincs segítő nádnyelv, a levegő irányának kis változása is sokat változtat a hangon.

A fuvola mindkét végén nyitott a külső levegő felé: az ajaklyuknál és a túlsó végén. A mindkét végén nyitott cső hangok teljes létráját tudja megszólaltatni, a legmélyebb frekvencia 2-, 3-, 4-…szeresén. A leghosszabb hanghullám, amelyet befogad, körülbelül a fuvola hosszának kétszerese. A klarinét, amely az egyik végén zárt, mély regiszterében ehelyett a páratlan sorszámú felhangokat szólaltatja meg erősebben. Pontosan véve a nyomás csomópontja minden nyitott vég után kicsit kint van, a cső sugarának körülbelül 0,6-szeresénél; ezt végkorrekciónak hívják.

Kétféleképpen lehet változtatni a hangmagasságot. Az egyik: kinyitsz egy lyukat; ez olyan, mintha rövidebbre vágnád a csövet, ezért a hang feljebb megy. Boehm-fuvolán minden újabb nyitott lyuk egy félhanggal emeli a hangot. A másik: az ujjaidat nem mozdítod, de másképp fújsz; a gyorsabb levegő, a kisebb ajaknyílás és a peremhez közelebbi távolság egy magasabb rezonanciára ugratja a hangot. A C4 fogásával eljátszhatod a C4, C5, G5, C6, E6, G6, A♯6 és C7 hangot, mintha ugyanannak a lépcsőnek a fokain mennél fel. A régebbi barokk és klasszikus fuvolák villafogásokat is használtak: egy lyuk lezárását az első nyitott lyuk alatt.

Miért nem mehet a fuvola a végtelenségig felfelé? A nyitott lyukak sora szitaként viselkedik. A mély hangok a nyitott lyukaknál visszaverődnek, és a csőben maradnak, a nagyon magas hangok viszont átjutnak rajtuk, és tovább haladnak a csőben. Boehm-fuvolán ez a választóvonal, a határfrekvencia, valamivel 2000 Hz fölött van. Fölötte a cső már nem tudja olyan jól megtartani a hangot, és a rezonanciák gyengülnek.

A fejrész belsejében a parafa és az ajaklyuk közötti kis légzseb kis rugóként működik. Ha a parafát a lyuk közepétől 17 mm-re helyezik, és a fejrész kissé szűkül, az oktávok tiszták maradnak; Boehm ezt próbálgatással találta meg. Halkan játszva a fuvola szinte tiszta szinuszhullámként szól (ez a legegyszerűbb hang, felhangok nélkül). Minél hangosabb, annál kevésbé hasonlít rá.

Próbáld ki: fújj át egy üres üvegpalack szája fölött, amíg meg nem találod azt a szöget, amelynél hang szól. Önts bele egy kis vizet, hogy kevesebb levegő legyen benne, és fújj újra. Feljebb ment a hang? Kevesebb rezgő levegő magasabb hangot ad. Ha a fuvolán kinyitsz egy hanglyukat, ugyanez történik: a rezgő légoszlop rövidebb lesz.

Hogyan játssz rajta?

A fúvószenekarban a fuvolacsalád az egyetlen, amelyet oldalra tartanak. Ülj egyenesen, és lazítsd el a válladat és a könyöködet. A fuvolát a bal mutatóujjad tövére, oda, ahol a kézhez csatlakozik, támaszd, és figyelj, hová kerülnek a hüvelykujjaid. A csuklóid legyenek C betű alakban íveltek, és ne döntsd a fejedet a jobb oldalon lévő fuvola felé. Néhány tanár azt javasolja, hogy a karod kicsit lejtsen lefelé, ne vízszintesen tartsd.

Az alsó ajkaddal takard le az ajaklyuk alsó harmadát, a szádat tartsd középen, és a túlsó perem felé fújj, mintha enyhén mosolyognál. Forgasd a fejrészt addig, amíg a hang könnyen meg nem szólal. A kezdők gyakran csak a fejrésszel kezdik. Egy tanár azt javasolja, hogy lefelé, az öled felé fújj, ne egyenesen előre.

A magas hangokhoz kisebb ajaknyílás és gyorsabb levegő kell. A mély hangokhoz nyisd jobban az ajkadat, és lassítsd a levegőt. Ha a fejrészt befelé forgatod, a hang mélyebb lesz, ha kifelé, magasabb, ezért a túlságosan befelé forgatott fejrész hajlamos alacsonyan szólni.

Minden hangot a nyelveddel indíts, mintha azt mondanád: „tu”; tisztábban szól, mint a „fu”. Nagyon gyors hangokhoz a fuvolisták dupla nyelvütést (ta-ka, te-ke, tu-ku) vagy tripla nyelvütést (te-ke-te, ta-ka-ta) használnak. A frullato (Flatterzunge) során a nyelv hegyével vagy a torokban, mint gargarizáláskor, R-t pergetsz, hogy a hang berregjen.

A fuvolisták különösen ügyesek a flageolettben: egy mély fogással egy magasabb természetes felhangot játszanak, amelyet a hangjegy fölötti kis karika jelöl. A suttogó hangokat (whisper tones) alig nyitott ajkakkal és nagyon gyengéd levegővel játsszák, hagyva, hogy egy-egy felhang magában szóljon; ezek elérhetik a C8-at, a legmagasabb hangot, amelyet egy fuvola meg tud szólaltatni. A többszólamú hangok (multifónia) különleges fogásokkal két vagy több hangot szólaltatnak meg egyszerre. Nyitott billentyűs fuvolán a lyukak és gyűrűk lassú szabaddá tételével sima glisszandót (csúszást) játszhatsz; zárt billentyűkkel is lehet csúszni, de nem olyan simán.

• Kitartott hang vibrato nélkülEgyenletes levegő, így a hangmagasság és a hangerő mozdulatlan marad: egyenes, tiszta hang.
• VibratoA rekeszizom, a torok és az ajkak mozgása finoman lüktetővé teszi a hangot. Hallgasd meg először vibrato nélkül, aztán vibratóval; fuvolán a különbség különösen jól hallható.
• Nyelvütés (staccato)Érintsd a nyelvedet úgy, mintha azt mondanád: „tu”, és azonnal engedd el, így rövid, elválasztott hangokat kapsz.
• Egy oktávval feljebbA kisebb ajaknyílás és a gyorsabb levegő magasabb regiszterbe emeli a hangot: A4-től A5-ig pontosan egy oktáv.

Hangterjedelem és kottaírás

A fuvola kottáját violinkulcsban írják, és a fuvola nem transzponál: a leírt C4 C4-ként, középső C-ként szól.

A legmélyebb hang a C4. H-lábbal a B3 (magyarul H3) is megvan, bár a magas hangok így kicsit nehezebben szólalnak meg. A kották általában körülbelül C7-ig mennek, nagyjából három oktávig, a gyakorlott fuvolisták pedig elérhetik a D7-et vagy még magasabbat.

Minden regiszternek megvan a maga színe. A mély regiszter (B3–B4, magyarul H3–H4) sötét és üreges lehet. A középső regiszter (C5–B5, magyarul C5–H5) lágy, könnyű és fényes. A magas regiszter (C6–D7) ragyogó, és élessé válhat. A legmélyebb oktávnak van a legtöbb hangszíne, de nagyon halkan játszva nem hallatszik messzire.

A család más tagjai transzponálnak. A piccolót egy oktávval mélyebben írják, mint ahogy szól: a leírt D4 D5-ként szól, a hangzó terjedelme D5–C8. Az altfuvola egy tiszta kvarttal mélyebben szól, mint ahogy írják: a leírt C4 G3-ként szól.

Hallgasd meg

• A legmélyebb hang, C4A C-lábas fuvola legmélyebb hangja. Figyeld meg a sötétebb, üreges hangját, kevés felhanggal.
• Középső regiszter, A5Lágy, könnyű és fényes: a fuvola középső regisztere.
• Magas regiszter, C7A szokásos terjedelem teteje közelében. Ragyogó, egy csipetnyi élességgel.
• Mélyről magasraEgy fuvola három oktávon át. Hallgasd, ahogy a szín sötétből fényesbe vált.

Történet és rokonok

Az oldalt fújt fuvolák nagyon régiek. Az i. e. 2. században már megvoltak az ókori Görögországban és Etruriában, később Indiában, Kínában és Japánban is. A kínai di körülbelül az i. e. 5. századig nyúlik vissza, és a múzeumok ugyanabba a csoportba sorolják, mint a nyugati fuvolát (421.121.12), noha sok di-n van egy további lyuk, amelyet vékony hártya fed. Körülbelül a 18. század közepéig Európában a „fuvola” szó gyakran a furulyát jelentette; az oldalt tartott fuvolát olaszul flauto traversónak, „keresztben tartott fuvolának” hívták.

A 16. században a fuvolákat D, G és C hangolású készletekben készítették. Hengeres csövük volt, egy fúvólyukuk és ujjlyukaik, billentyű nélkül, így csak néhány félhangot lehetett játszani. A 17. század végén a Hotteterre család készített egy egybillentyűs, kúpos furatú fuvolát. Először lehetett szinte minden félhangot játszani; ma barokk fuvolának hívjuk.

1681-ben egy Hotteterre-fuvola (terjedelme D4–G6) játszott Lully operazenekarában; ez volt a fuvola első megjelenése ilyen zenekarban. Quantz (1697–1773) feltalált egy hangolócsúszkát, különböző formájú és méretű hanglyukakkal kísérletezett, és még egy billentyűt adott hozzá. 1800 körül a fuvolának már több billentyűje volt, és a lábrésze C-ig ért le.

A nagy változást a müncheni Theobald Boehm (1794–1881) hozta, egy aranyműves fia, aki 1818-ban müncheni udvari zenész lett, és 1828-ban fuvolaműhelyt nyitott. 1832-ben elkészítette az első fuvolát, amelynek lyukait az akusztika, nem pedig az ujjak kényelme szerint helyezte el; ennek még kúpos furata volt, billentyűkkel és gyűrűs billentyűkkel. 1847-ben bemutatott egy hengeres csövet parabolikus fejrésszel, filcpárnákkal a billentyűcsészékben és nagyobb lyukakkal. Ez lényegében a mai fuvola, amely sok díjat nyert, többek között az 1855-ös párizsi világkiállításon.

A piccolo a 17. századi katonai harántfuvolából fejlődött ki. Beethoven a Pastorale szimfónia (1808) viharához, Verdi a Rigoletto (1851) villámaihoz használta.

1. I. e. 5. század körül
   A kínai di (a Britannica szerint)
2. I. e. 2. század
   Oldalt fújt fuvolák az ókori Görögországban és Etruriában
3. 16. század
   D, G és C hangolású fuvolakészletek: hengeres cső, ujjlyukak, billentyű nélkül
4. 17. század vége
   A Hotteterre család: egy billentyű, kúpos furat (a barokk fuvola)
5. 1681
   A fuvola Lully operazenekarában játszik, először ilyen zenekarban
6. 1800 körül
   Több billentyű; a lábrész C-ig ér le
7. 1808
   Beethoven Pastorale szimfóniája a viharhoz használja a piccolót
8. 1832
   Boehm első fuvolája, akusztika szerint elhelyezett lyukakkal
9. 1847
   Boehm hengeres fuvolája: lényegében a mai fuvola
10. 1851
    Verdi Rigolettója a villámokhoz használja a piccolót
11. 1855
    A Boehm-fuvola díjat nyer a párizsi világkiállításon

Első lépések és ápolás

A fuvola illesztései fémbe csúszó fémek, néhány ezred milliméter pontossággal illesztve. Soha ne tegyél rájuk parafazsírt vagy bármilyen olajat: a zsír összegyűjti a port, amely károsíthatja az illesztéseket, és súlyos esetben összeragaszthatja őket. Ha egy illesztés szoros lesz, töröld tisztára kívül-belül egy kendővel; ha még mindig szoros, kérd meg egy hangszerboltot, hogy nézze meg.

Mivel a fuvolán a lyuk fölött fújsz át, a levegőd körülbelül kétharmada a hangszeren kívülre megy, ezért több levegő kell hozzá, mint még egy eufóniumhoz vagy tubához is. A fuvolisták hajlamosak a nyakfájásra és a kéztőalagút-problémákra is, ezért figyelj a tartásodra. Gyakorolj tükör előtt: az ajaklemezen megjelenő háromszög alakú pára a jó hang jele.

• Játék után fűzz gézt a tisztítópálcába, takard be vele a fém végét, és töröld ki a nedvességet minden csőből.
• Ha a párnák nedvesek, tegyél tisztítópapírt a párna és a lyuk közé, és néhányszor nyomd le finoman a billentyűt; told odébb a papírt, és ismételd meg 2–3-szor, úgy, hogy a papír ne csússzon el. Ha egy párna ragad, használj púderes papírt.
• A külsejét óvatosan töröld át, a billentyűk lenyomása nélkül. Az ezüst megfeketedik, ha a levegőben lévő kénnel egyesül; ha a sötét foltok nem jönnek le a polírozókendővel, próbálj ezüsttisztító kendőt. A mindennapi játék is segít megelőzni a feketedést.
• Hetente tisztítsd meg a billentyűk alatti részt hanglyuktisztítóval. Havonta ellenőrizd, nincsenek-e meglazult csavarok (ezeket egy szervizzel állíttasd be), és tegyél egy apró csepp billentyűolajat oda, ahol a billentyűk mozognak, nyomd le néhányszor a billentyűket, majd töröld le a felesleget.
• Ne forgasd a koronát, és ne nyomd erősen a tisztítópálcát a fejrészbe: a belső reflektor elmozdulhat, és a fuvolát nehéz lesz tisztán játszani. Ha hirtelen nehéz lesz tisztán játszani rajta, dugd a tisztítópálcát a fejrészbe, és nézd meg, hogy a rajta lévő vonal az ajaklyuk közepén van-e; ha nem, állíttasd be egy szervizzel.

Fedezz fel még többet

• Fafúvós hangszerekA fafúvósok a csőben rezgő levegővel szólalnak meg. Tanuld meg, hogyan működnek a fuvolák, a nádnyelvek és az ujjlyukak.
• KlarinétA nádnyelv kis ajtóként nyílik-záródik, és megrezegteti a levegőt. Ismerd meg a részeit, a duodecimaugrást és a játékot.
• SzaxofonRézből van, mégis fafúvós: a nádnyelv, miért ugrik oktávot az oktávbillentyű, és hogyan transzponál az alt és a tenor.