Előadási jelek: milyen hangosan, gyorsan, és merre tovább

Dinamika: milyen hangosan

Azt, hogy milyen hangosan vagy halkan játszol, dinamikának hívjuk. A két fő betű a p, a piano (halk) rövidítése, és az f, a forte (hangos) rövidítése. Tegyél eléjük egy m-et, a mezzo (közepesen) rövidítését, és megkapod a középső lépcsőket: az mp közepesen halk, az mf közepesen hangos. Ha megduplázod a betűt, még tovább mész: a pp nagyon halk, az ff nagyon hangos.

A létra halktól hangosig tehát: pp, p, mp, mf, f, ff. Ezek nem rögzített számok egy hangerőmérőn. Egymáshoz viszonyítjuk őket: a trombita p-je is hangosabb, mint a gitár p-je. Az számít, hogy a p halkabb legyen az mf-nél, az f pedig hangosabb.

• p (halk)Egy rövid dallam halkan játszva.
• f (hangos)Ugyanaz a dallam hangosan játszva.
• pp → ffEgy akkord, amely felmászik a létrán: pp, p, mp, mf, f, ff.

Próbáld ki: mondd, hogy „jó reggelt”, előbb p-vel, aztán mf-fel, aztán f-fel. Ugyanazok a szavak, háromféle dinamika.

Egyre hangosabban és egyre halkabban

A zene gyakran apránként változtatja a hangerejét. A crescendo (cresc.) azt jelenti: fokozatosan erősödve. A decrescendo vagy diminuendo (decresc., dim.) azt jelenti: fokozatosan halkulva. Szavak helyett a kotta egy hosszú, ék alakú jelet is mutathat a hangjegyek alatt (angolul gyakran „hairpin”, azaz hajtű a neve): a szétnyíló (mint egy megnyújtott <) hangosodást, az összezáródó (mint egy megnyújtott >) halkulást jelent.

Ne keverd össze a hosszú éket egyetlen hangjegyen álló kis > jellel. Az a kis jel hangsúlyjel, lejjebb meghallod. A többi olasz hangerő-kifejezést az „Olasz kifejezések” leckében találod.

• CrescendoA dallam halkan kezdődik, és a végéig egyre hangosabb lesz.
• DiminuendoUgyanaz a dallam hangosan kezdődik, és elhalkul.

Tempó: milyen gyorsan

Az elején álló tempójelzés megmondja, milyen gyorsan haladnak az ütések. A Largo nagyon lassú és széles, az Andante lépő tempó, a Moderato mérsékelt, az Allegro gyors és élénk, a Presto pedig nagyon gyors. Sok darab mellé egy számot is nyomtatnak, például ♩ = 92, ami percenként 92 ütést (BPM) jelent.

Íme néhány durva támpont: Largo nagyjából 40–60 BPM, Andante nagyjából 76–108, Moderato nagyjából 108–120, Allegro nagyjából 120–156, Presto nagyjából 168–200. A könyvek és a metronómok kicsit eltérő számokat adnak meg, és minden darabnak megvan a maga hangulata. Lent ugyanaz a rövid zenei mondat szól négy sebességgel. A gyorsabbak többször is lejátsszák, hogy meghalld, ahogy beáll.

Egyes szavak menet közben változtatják a sebességet. A ritardando (rit.) azt jelenti: fokozatosan lassítva, mint egy kerékpár, amely kigurulva megáll, az a tempo pedig azt, hogy térj vissza az előző sebességhez. A teljes listát az „Olasz kifejezések” leckében találod.

• LargoA zenei mondat 50 BPM-mel: lassú és széles.
• AndanteUgyanaz a mondat 92 BPM-mel, lépő tempóban (kétszer játszva).
• AllegroUgyanaz a mondat 138 BPM-mel: gyors és élénk (kétszer játszva).
• PrestoUgyanaz a mondat 184 BPM-mel: nagyon gyors (háromszor játszva).
• rit.Kétszer játszva: másodszorra az utolsó ütem fokozatosan lelassul.

Próbáld ki: állítsd a metronómot 60-ra, aztán 92-re, aztán 138-ra, és mindegyikre lépkedj egy helyben. Melyik érződik Andanténak?

Röviden vagy kötve: staccato és legato

A hangjegy fölötti vagy alatti kis pont staccatót jelent: a hangot röviden, elválasztva játszd, utána egy kis csenddel, mint amikor egyenként pukkasztod ki a szappanbuborékokat. A több különböző hangjegy fölötti ív a legatoív: ezeket legato, simán összekötve, hézagok nélkül játszd, mint amikor a ceruza felemelése nélkül húzol egy vonalat.

A legatoív hasonlít a kötőívre, de nem ugyanaz. A kötőív két azonos magasságú hangjegyet köt össze egyetlen hosszabb hanggá (lásd a „Ritmus és hangértékek” leckét). A legatoív különböző hangokat köt össze, és azt mondja, hogy simán kösd őket egymáshoz. Hallgasd meg ugyanazt a dallamot mindkét módon.

• LegatoMinden hang belefolyik a következőbe, hézagok nélkül.
• StaccatoUgyanaz a dallam rövid, pattogó hangokkal és apró csendekkel.

Hangsúlyjelek és a korona

A hangsúlyjel (akcentus), egy kis > a hangjegy fölött vagy alatt, azt jelenti, hogy azt a hangot erősebben játszd, mint a szomszédait, mint amikor egy mondatban egy szót hangosabban mondasz. A hangsúlyok megváltoztathatják, milyennek érződik egy dallamvonal. A példában minden ütem nyolc gyors hangjából az 1., a 4. és a 7. kap hangsúlyt, így 3 + 3 + 2-es csoportokban hallod őket.

A korona 𝄐 (fermata), egy ív alatta egy ponttal, azt jelenti, hogy azt a hangot (vagy szünetet) a leírtnál tovább tartsd. Hogy mennyivel, azt a játékos vagy a karmester dönti el. Olyan, mint amikor a kedvenc pillanatodnál megállítasz egy videót, aztán újra elindítod.

• Hangsúly nélkülGyors hangok, mind ugyanolyan erősen.
• HangsúlyokkalUgyanazok a hangok, minden ütemben az 1., 4. és 7. hangsúlyos.
• Korona nélkülEgy dallam végig tempóban játszva.
• KoronávalUgyanaz a dallam: a 2. ütem magas hangját tovább tartjuk, aztán megy tovább a lüktetés.

Ismétlőjelek és az 1. és 2. volta

A papírt kímélve a kotta nem nyomtatja ki kétszer ugyanazokat az ütemeket. Az ismétlőjel, két pont egy vastag kettős ütemvonal mellett (𝄇), azt mondja: menj vissza, és játszd el újra ezt a részt. A hozzá tartozó kezdő ismétlőjelhez (𝄆) mész vissza, vagy ha nincs ilyen, a legelejére.

Néha a rész másodszorra másképp végződik. Az 1. és 2. számmal jelölt zárójelek mutatják az 1. és a 2. voltát. Elsőre az 1. voltát játszod, és visszamész. Másodszorra átugrod az 1. voltát, és egyenesen a 2.-ra mész. A példában a térkép: 𝄆 A ütem, B ütem, [1. volta] 𝄇 [2. volta]. Tehát ezt hallod: A, B, 1. volta, aztán A, B, 2. volta.

• Játszd le az utatA, B, 1. volta (visszavezet), A, B, 2. volta (lezár).

D.C., D.S., Fine és Coda: kövesd a nyilakat

A D.C. (da capo) azt jelenti: menj vissza az elejére. A D.S. (dal segno) azt jelenti: menj vissza a 𝄋 jelhez. Egy szóval együtt állnak, amely megmondja, hol állj meg: az al Fine azt jelenti, hogy játssz a Fine szóig, és ott állj meg. Az al Coda azt jelenti, hogy játssz a „To Coda” 𝄌 jelig, aztán ugorj előre a Codára, a befejező részre, amely ugyanezzel a jellel kezdődik.

1. példa, D.C. al Fine. A térképen négy ütem van: 1, 2 (Fine), 3, 4 (D.C. al Fine). Eljátszod az 1, 2, 3, 4 ütemet, visszamész az elejére, újra eljátszod az 1-et és a 2-t, és a Fine-nál megállsz. 2. példa, D.S. al Coda. A térkép: bevezetés, 𝄋 2. ütem, 3. ütem (To Coda 𝄌), 4. ütem (D.S. al Coda), aztán a Coda. Eljátszod a bevezetést, a 2., 3., 4. ütemet, visszamész a jelhez a 2. és 3. ütemért, aztán a Codára ugrasz.

Egy szokás, amit jó tudni: amikor D.C.-vel vagy D.S.-sel visszamész, a zenészek másodszorra általában átugorják az ismétlőjeleket, és csak az utolsó voltát játsszák, hacsak a kotta vagy a karmester mást nem mond.

• D.C. al FineAz 1., 2., 3., 4. ütem, aztán vissza az elejére az 1.-ért és a 2.-ért, és megállás a Fine-nál.
• D.S. al CodaBevezetés, 2, 3, 4, vissza a jelhez a 2.-ért és a 3.-ért, aztán ugrás a Codára.

Próbáld ki: mielőtt egy új darabot eljátszol, kövesd végig az utat az ujjaddal. Először keress meg minden ismétlőjelet, volta-zárójelet, 𝄋 jelet, Fine-t és 𝄌 jelet, aztán indítsd el, és kövesd a nyilakat.

Fedezz fel még többet

• Olasz kifejezésekAllegro, piano, legato, D.C. al Fine… A zene tele van olasz szavakkal. Itt csoportokba rendezve találod őket, mindegyikhez egy egyszerű képpel, hogy könnyen megjegyezd.
• Haladó ritmusTúl az egyenletes ütéseken: triola, szinkópa, swing, kettes és hármas osztás, aszimmetrikus 5/4 és 7/8.
• DalformaA dalok visszatérő részekből épülnek fel. Ismerd meg a versszakot, a refrént és a hidat, azt, hogyan jelölik a zenészek a részeket betűkkel, és a tizenkét ütemes bluest.