Dallam: hogyan születik egy dallam
A dallam az, amit dúdolsz: egyik hang a másik után, mindegyiknek megvan a maga magassága és hossza. A jó dallamok nem véletlenszerűek. Van formájuk, kis ötleteik, amelyek visszatérnek, helyeik a levegővételre, és egy pillanatuk, amely olyan, mint a domb teteje. Hallgasd meg mindegyik ötletet, aztán próbálj meg írni négy saját ütemet.
Ebben a leckében
A dallam egy formával bíró vonal
Húzz egy vonalat egy dallam hangjain keresztül, és megkapod a formáját, a dallamívét. Egyes dallamok lépcsőként másznak fel, mások lecsúsznak, sok pedig felemelkedik, aztán leereszkedik, mint egy boltív vagy egy hullám.
A forma megváltoztatja az érzést. Az a dallam, amely egyre csak emelkedik, és magasan áll meg, izgatottan szól, mintha még nem lenne vége. Az a dallam, amely felmegy, aztán visszajön, nyugodtan és befejezetten szól, mint amikor feldobsz egy labdát, és újra elkapod.
- Egy dallam, amely végig felfelé megy, és magasan áll meg, még várakozva.
- Egy dallam, amely felér a csúcsra, aztán hazatér.
Lépések és ugrások
Amikor a dallam a skála következő hangjára megy, például dóról ré-re, az lépés. Amikor hangokat ugrik át, például dóról szó-ra, az ugrás. A lépések simán szólnak, és könnyű énekelni őket. Az ugrások merészen és fényesen szólnak, és felfigyelsz rájuk.
A legtöbb jól énekelhető dallam főleg lépésekből áll, néhány ugrással. Beethoven 9. szimfóniájának híres „Örömóda” témája szinte teljesen lépésekben halad. A „Twinkle, Twinkle, Little Star” (franciául „Ah, vous dirai-je, maman”), egy 1761-ben először kinyomtatott francia dallam, egy dó–szó ugrással kezdődik felfelé.
Egy hasznos szokás: egy nagy ugrás után sok dallam megfordul, és lépésekkel sétál vissza, kitöltve a hézagot, amelyet átugrott. Ez útmutató, nem törvény, de egyensúlyban tartja a dallamvonalat.
- Egy dallam, amely csak szomszédos hangokra lép.
- Ugyanaz a ritmus és ugyanazok az akkordok, de minden mozdulat ugrás.
- Beethoven dallama (1824): szinte csupa lépés.
- Az 1761-es francia dallam: dó–szó ugrás rögtön az elején.
- Két nagy ugrás felfelé, mindegyik után lépések lefelé.
Motívumok: egy kis ötlet, amely visszatér
A motívum egy rövid, csak néhány hangból álló ötlet, amelyet újra felismersz. Beethoven 5. szimfóniájának kezdete egy híres példa: rövid-rövid-rövid-hosszú, G G G E♭, aztán ugyanez a minta egy lépéssel lejjebb, F F F D. A tétel nagy része ebből a négy hangból nő ki.
A zeneszerzők újra felhasználják a motívumot, és minden alkalommal egy kicsit megváltoztatják, így a dallam egyszerre ismerős és új. Megismételheted pontosan, feljebb vagy lejjebb viheted, hogy más hangon kezdődjön (ez a szekvencia), vagy megfordíthatod az irányát, hogy ami felfelé ment, lefelé menjen. Hallgass meg egy öthangú motívumot háromféleképpen felhasználva.
- A motívum, aztán újra ugyanaz a motívum, aztán egy befejezés.
- A motívum egy lépéssel feljebb, aztán még egyszer, mint a lépcsőzés.
- A motívum, aztán fejjel lefelé: ami felfelé ment, most lefelé megy.
- Rövid-rövid-rövid-hosszú, kétszer: G G G E♭, F F F D (1808).
Frázisok: ahol a zene levegőt vesz
A frázis egy zenei mondat. Sok frázis nagyjából négy ütem hosszú, bár lehet rövidebb vagy hosszabb is. Mindegyik egy kis pihenőhellyel végződik: egy hosszabb hanggal vagy egy rövid csenddel, ahol az énekes levegőt vehet. Ezt a pihenőhelyet zárlatnak hívjuk.
Az a dallam, amelyben nincsenek levegővételi helyek, olyan, mint valaki, aki levegővétel nélkül beszél. Hallgasd meg ugyanazokat a hangokat levegővétellel és anélkül.
- Két rövid frázis, mindegyik egy hosszabb hanggal és levegővétellel végződik.
- Hasonló hangok egyetlen hosszú áradatban, amely sosem áll meg pihenni.
Kérdés és felelet
A frázisok gyakran párban járnak, mint egy kérdés és a rá adott felelet. Az első frázis valahol nyitottnak érződő helyen áll meg, gyakran a ré-n vagy a szó-n, az V. fok akkordja fölött. Ez a félzárlat, egy vessző. A második frázis ugyanúgy kezdődik, de a dón végződik, az I. fok akkordja fölött: ez a pont. Ez az autentikus zárlat.
A zenészek a párt előtagnak és utótagnak hívják. A zárlatokról többet is hallhatsz a „Harmónia” leckében. Hallgasd meg a kérdést egyedül, a feleletet egyedül, aztán a kettőt együtt.
- Két ütem, amely a ré-n áll meg: befejezetlennek hangzik.
- Ugyanaz a kezdet, de a dóra érkezik: kész.
- Kérdés, aztán felelet: négy ütem, amely teljesnek érződik.
A csúcspont
Sok jó dallamnak egyetlen csúcspontja van, a domb teteje, amelyet gyakran csak egyszer ér el, valahol a közepe után. A dallam felkapaszkodik hozzá, megérkezik, aztán hazasétál. Mivel csak egyszer éred el, különlegesnek érződik.
Ha egy dallam sehová sem megy, vagy újra és újra ugyanazt a felső hangot üti meg, elveszíti ezt a pillanatot. Ez útmutató, nem szabály, de érdemes kipróbálni a saját dallamaidban.
- A dallam a 3. ütemben egyetlen legmagasabb hangig mászik, aztán hazatér.
- Egy dallam, amely végig ugyanazon a néhány hangon marad.
Írd meg a saját négy ütemedet
Kezdd a C-ről induló dúr pentaton skála öt hangjával: dó ré mi szó lá (C D E G A). Szinte bármilyen sorrendben jól szólnak együtt, így nehéz elrontani (lásd a „Skálák” leckét). Először tapsolj egy egyszerű ritmust, aztán minden tapsnak adj egy hangot.
Az 1–2. ütem legyen kérdés, amely a ré-n vagy a szó-n áll meg, a 3–4. ütem pedig felelet, amely ugyanúgy kezdődik, és a dón végződik. Főleg közeli hangokra lépj, csak egy-két nagy ugrással, és a legmagasabb hangodat tartogasd a 3. ütemre. Itt egy pontosan így készült példa.
- Pentaton, négy ütem: a kérdés a ré-n áll meg, a felelet hazatér a dóra.
Próbáld ki: zongorán vagy telefonos billentyűzeten csak a C D E G A hangokat használd. Játssz négy ütemet: az 1–2. ütem D-n (ré) végződjön, a 3–4. ütem C-n (dó), a legmagasabb hang pedig egyszer, a 3. ütemben szólaljon meg. Aztán énekeld vissza. Ez az első dallamod.
Zongorahang: Salamander Grand Piano, Alexander Holm (CC BY 3.0).