Haladó ritmus: triola, szinkópa, swing és aszimmetrikus ütem
A ritmusról és az ütemmutatóról szóló leckékben minden ütés szépen kettéoszlott, és minden ütemben 2, 3 vagy 4 ütés volt. Az igazi zene játszik ezzel: az ütések hármasával oszlanak, a hangsúlyok meglepő helyekre esnek, és egyes ütemekben 5 vagy 7 ütés van. Minden ötlethez párban állnak a gombok, így azonnal meghallod a különbséget.
Ebben a leckében
Triola: három kettő helyén
Általában egy ütés két nyolcad hangjegyre oszlik. A triola ehelyett három egyforma hangot szorít ugyanabba az ütésbe. Egy kis 3-as jelöli a csoport fölött, gyakran egy kapoccsal is. Az ütés nem lesz hosszabb; minden hang csak egy kicsit rövidebb lesz, mint amikor egy tortát három barát között osztasz el kettő helyett.
A számoláshoz mondj minden ütésre egy háromszótagú szót, például „a-na-nász”, és tartsd az ütéseket pontosan olyan egyenletesen, mint addig. Nyomd meg az első két gombot: ugyanaz a tempó, ugyanaz az ütés, előbb két hang jut egy ütésre, aztán három.
Ha az egyik kéz két hangot játszik egy ütésre, a másik pedig hármat, azt „kettő a három ellen” játéknak hívjuk. Csak minden ütés első hangja esik egybe; a többi közéjük esik, és ettől finoman gurulós érzése lesz.
- Nyolcadok: két egyforma hang minden ütésre.
- Triolák: három egyforma hang ugyanabban az ütésben.
- A mély hangok kettőt játszanak egy ütésre, a magasak hármat.
Próbáld ki: topogj lassan, és minden topogásra mondd, hogy „a-na-nász”, aztán válts át erre: „al-ma”. A lábad nem gyorsulhat és nem lassulhat.
Szinkópa: hangsúly váratlan helyen
Az ütemmutatóról szóló leckében minden ütem első ütése volt a legerősebb. A szinkópa elmozdítja a lökést onnan, ahol várjuk: egy hang hangsúlytalan ütésen vagy két ütés között (az „és”-re) kezdődik, és kitartjuk vagy hangsúlyozzuk, így a hangsúlyos ütés elcsendesedik.
Olyan, mint egy meglepetéslépés a táncban. Alul tovább megy az egyenletes lüktetés, a dallam pedig egy kicsit előreugrik hozzá képest. A kettő közti húzás teszi a zenét ruganyossá. A ragtime a szinkópás, „rongyos” ritmusáról ismert, és a latin zene, a dzsessz és a pop is tele van szinkópával.
Nyomd meg a gombokat: ugyanaz a dallam ugyanazzal a dobbal, előbb minden hang ütésre esik, aztán a hangok az „és”-re tolódnak.
- Minden hang ütésre kezdődik.
- Majdnem ugyanazok a hangok, de most az ütések között kezdődnek.
Próbáld ki: tapsolj az 1 2 3 4-re. Aztán hangosan számolj tovább, de csak a számok közötti „és”-re tapsolj.
Swing: hosszú-rövid nyolcadok
Ha a nyolcadpárokat pontosan egyformán játszod, a zene „egyenesen” szól. A swingben minden párt hosszú-rövid módon játszunk: az első hang többet kap az ütésből, a második rövidebb és könnyebb, kicsit olyan, mint a szökdécselés ritmusa.
Egy gyakori elképzelés a triolákat használja: az első hang két triolahangig tart, a második egyig, vagyis nagyjából 2 az 1-hez. Az igazi zenészek ezt folyton igazítják; a dzsesszzenészek lassú tempóban általában szélesebben swingelnek, gyorsban pedig közelebb az egyenleteshez. A kottában többnyire sima nyolcadok állnak, a tetején egy szóval, például „Swing”, amely jelzi, hogy hosszú-rövid módon játszd őket.
Nyomd meg a gombokat, és meghallod ugyanazt a dallamot egyenesen, aztán swingesen.
- Nyolcadpárok, tökéletesen egyformán.
- Ugyanazok a párok hosszú-rövid módon, nagyjából 2 az 1-hez.
Kettes és hármas osztás: 3/4 vagy 6/8?
Egyes ütemekben minden ütés kettéoszlik: ilyen a 2/4, a 3/4 és a 4/4. Másokban minden ütés hármasával oszlik, így egy ütés egy pontozott negyed hangjegy (annyi, mint három nyolcad). A 6/8-ban két ilyen ütés van, a 9/8-ban három, a 12/8-ban négy. (Angolul az elsőket simple time, a többit compound time néven különböztetik meg.)
A 3/4-ben és a 6/8-ban is hat nyolcad fér egy ütembe, ezért hasonlónak látszanak, de a hangok másképp csoportosulnak. A 3/4 három kettes csoport: EGY és KETTŐ és HÁROM és. A 6/8 két hármas csoport: EGY kettő három NÉGY öt hat. Az egyik keringőként lépked, a másik két nagy lendülettel ringatózik.
A 12/8 négy nagy ütés, mindegyik hármasával osztva. Úgy szól, mint egy 4/4, minden ütésen triolával, és gyakran hallod lassú bluesban.
- Hat nyolcad 2+2+2 csoportban: három erős ütés.
- Hat nyolcad 3+3 csoportban: két erős ütés.
- Négy nagy ütés, mindegyikben három hang, lassú blues stílusban.
Aszimmetrikus ütemek: 5/4 és 7/8
Egyes zenékben 5 vagy 7 ütéses ütemek vannak. Ezeket szinte mindig rövidebb, 2-es és 3-as csoportok keverékeként halljuk. Az 5/4 általában 3+2 vagy 2+3. Híres példa Gustav Holst A bolygók című művéből a „Mars, a háború hozója” (1914–1917 között íródott), amely a darab nagy részében egy lendületes 5/4-es mintát ismétel. A dzsesszben a „Take Five”, amelyet Paul Desmond írt, és a Dave Brubeck Quartet vett fel 1959-ben, szintén 5/4-es.
A 7/8 hét gyors nyolcad, nagyon gyakran 2+2+3 csoportosításban: rövid, rövid, hosszú. Sok balkáni tánc használ ilyen csoportosítást; a bolgár racsenyica például 2+2+3-as tánc. Így számold: „EGY kettő, EGY kettő, EGY kettő három”.
Nyomd meg a gombokat: a dob és a mély hangok minden csoport elejét jelzik.
- Öt ütés egy ütemben, három meg kettőnek hallva.
- Hét gyors hang: rövid, rövid, hosszú.
Hogyan halld meg a csoportosítást
Először keresd meg a legkisebb egyenletes lüktetést: a leggyorsabb hangokat, amelyek mindig ugyanolyan sebességgel jönnek. Aztán figyeld azokat a hangokat, amelyek nehezebbnek érződnek, például a mély dobot, egy basszushangot vagy egy akkordváltást. Számold meg a kis lüktetéseket az egyik nehéz hangtól a következőig, és írd fel a csoportokat: a 3+3 6/8, a 2+2+2 3/4, a 2+2+3 pedig a 7/8 egyik fajtája.
Ugyanazzal a hét lüktetéssel, ha áthelyezed a hosszú csoportot, megváltozik az egész érzés. Hasonlítsd össze lent a 2+2+3-at a 3+2+2-vel: a hangok ugyanazok, csak a nehezek mozdulnak el.
Ha nehéz, lassíts. Számolj hangosan néhányszor a zenével együtt, és a hangod magától beáll a csoportokra.
- Rövid, rövid, hosszú: a hosszú csoport a végén jön.
- Hosszú, rövid, rövid: a hosszú csoport jön elsőként.
Próbáld ki: kopogd az asztalon, hogy „EGY kettő EGY kettő EGY kettő három”, amíg tánclépésnek nem érződik, aztán próbáld a hármassal kezdeni.
Zongorahang: Salamander Grand Piano, Alexander Holm (CC BY 3.0).