Romantikus zene: nagy érzelmek és nagy zenekarok

Zene, amely történetet mesél

A romantikus zeneszerzők szerették a történeteket, a természetet és az erős érzelmeket. Egy mű leírhatott napfelkeltét, kísértetet, szerelmi történetet vagy erdei sétát. Ezt néha programzenének hívják, mert a zene egy történetet vagy egy képet követ.

Hogy nagy történeteket tudjanak elmesélni, a zeneszerzők több hangszert adtak hozzá. A romantikus zenekarban sok hegedű, további rézfúvósok és nagy ütőhangszerek vannak, így suttogni és mennydörögni is tud.

A zongora sztárrá válik

A zongorák hangosabbak, erősebbek és olcsóbbak lettek, és sok családnak lehetett otthon egy. Egyes előadók, akiket virtuózoknak hívnak, a sebességükkel és tudásukkal ámulatba ejtették a közönséget. Frédéric Chopin (1810–1849), egy lengyel zeneszerző, aki többnyire Párizsban élt, olyan zongoradarabokat írt, amelyek úgy szólnak, mint a versek.

Dallamok otthonról

Sok országban a zeneszerzők elkezdték használni a saját népük népdalait és táncait. Antonín Dvořák cseh táncokat írt, Edvard Grieg pedig Norvégiától ihletett zenét. Ezt zenei nacionalizmusnak hívják.

Opera és balett

Giuseppe Verdi (1813–1901) híres dallamokkal teli olasz operákat írt. Richard Wagner (1813–1883) óriási német operákat írt, amelyek órákig tartanak. Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) Oroszországból a Hattyúk tava című balett zenéjét írta, amelyet először 1877-ben mutattak be, és a Diótörőét, amelyet először 1892-ben mutattak be.

Női zeneszerzők

Ebben a korban sok nő írt csodálatos zenét, bár nehéz volt számukra hivatásosként dolgozni. Fanny Mendelssohn (1805–1847) több száz művet írt. Clara Schumann (1819–1896) korának egyik leghíresebb zongoraművésze és emellett zeneszerző is volt.