Zene a 20. században és ma
Az elmúlt száz évben a zene gyorsabban változott, mint valaha. A hangfelvételek, a rádió, az elektromosság és a számítógépek vadonatúj hangokat adtak nekünk, és sok stílus él most egymás mellett.
Ebben a leckében
Új klasszikus zene
Claude Debussy (1862–1918) olyan zenét írt, amely úgy szól, mint a színek és a köd, az akkordokat a szépségükért használta, nem az irányukért. Igor Sztravinszkij (1882–1971) erős, éles ritmusú zenét írt. Amikor A tavasz megszentelése című balettjét 1913-ban először mutatták be Párizsban, az első közönség olyan hangosan reagált, hogy az est híressé vált.
Dzsessz
A dzsessz az Egyesült Államokbeli New Orleansban nőtt ki az 1900-as évek elején. Keveri a bluest, a ragtime-ot, az indulókat és az afrikai ritmusokat, és játékosai menet közben találnak ki zenét, ezt hívják improvizációnak. Louis Armstrong (1901–1971), egy trombitás és énekes, a dzsessz egyik legnagyobb sztárja lett.
Hangfelvételek és rádió
A hangfelvételek előtt csak akkor hallhattál zenét, ha valaki a közeledben játszotta. A fonográf, majd a rádió után egy énekes egy városban otthonok ezreiben volt hallható. Az, hogy bármikor hallgathatunk zenét, mindennapossá vált.
Rock, elektromos gitárok és szintetizátorok
Az 1950-es években a rock and roll a bluest, a countryt és a gospelt keverte erős lüktetéssel, és az elektromos gitár lett a hangja. Az 1960-as években olyan feltalálók, mint Robert Moog, szintetizátorokat építettek, olyan gépeket, amelyek elektromossággal hoznak létre hangokat. Ma egy laptop egy egész hangstúdió lehet.
Hiphop, pop és a mai nap
A hiphop az 1970-es években New York Bronx negyedében kezdődött, olyan DJ-kkel, akik lemezek ritmikus részeit játszották, és olyan rapperekkel, akik rímeket mondtak rájuk. Ma a pop, a rock, a klasszikus zene, az elektronikus zene és minden ország zenéje ugyanazon a helyen megtalálható: a telefonodon.
Zongorahang: Salamander Grand Piano, Alexander Holm (CC BY 3.0).